Kukkolók

Na jó, nem szó szerint 😛 Amúgy egy idős házaspárról van szó, akik a munkahelyemmel szembeni társasházban laknak, és a legkedvesebb szórakozásuk, hogy az 1. emeleten lévő lakásuk erkélyéről kukkolják az arra járó embereket.
 Ezzel nincs is úgy gond, hát szegény kis öregeknek ez a legnagyobb izgalom a kis szürke életükben. De egy idő után már idgesítő 😛 Majdnem minden nap elmegyek előttük, ha a postára igyekszek. És ők szinte télen-nyáron kint ülnek. Na jó, télen nem, de ősszel még igen. Ha plédbe is kell takarózni, ők akkoris ott csüngenek az erkélyen. Én elismerem, hogy minél öregebb az ember annál nehezebben jegyez meg dolgokat, de ha naponta elmászok az orruk előtt, csak megjegyeztek már. Akkor minek kell engem is minden alkalommal megbámulni? 😛 De tényleg. Ahányszor ara megyek, a papika és a mamika bőszen bámul és végigkövet a szemével amíg a nyakuk fordulni tud 😛 És még át is hajol ám a korláton, ha kell, hogy rendesen lásson. De mi olyan kurva érdekes rajtam, most komolyan? 😀 Mindig ugyanarra megyek, mindig ugyanazokat a barna A4-es borítékokat viszem, és most már csak azért is visszabámulok a képükbe, hátha egyszer megunják 😛
Nem nagy probléma, sőt egyáltalán nem az, de gondoltam megosztom veletek az öregkor általam tapasztalt egyik hülyeségét 😀

Hírdetés