Esős, felhős, szürke borongós idő van. Ez engem mindig lehangol 😦
Amúgyis utálom, ha nem úgy jönnek össze a dolgaim, ahogy szeretném. Na de mindegy, már mintha vékonyodna a felhőréteg és néha a nap is kisüt.
Reggel át kellett mennem az egyik bankba. Persze szakadt az eső. Ilyenkor amúgyis utálom, mert nem csak magamra, de még arra a hülye értékbecslésre is vigyáznom kell, hogy ne áztassam el. Út közben azért egy “aranyos” dolog is történt. Mentem a belvárosban, a házak mellett, és épp egy olyan hely előtt haladtam el, ahol 4-5 nagyobb esőcsepp hullott az esernyőmre…ugye annak nagyobb hangja is van. Rögtön mosolyra görbült a szám, mi más juthatott volna erről eszembe, mint Totoro a buszmegállós jelenetben, amikor azon élvezkedik, hogy esnek a nagy cseppek az újonnan kapott esernyőjére 🙂 Tudom, nem nagy dolog, de akkor kicsit jobb kedvre derített 🙂
Persze visszafelé elkezdett szakadni az eső, és hiába volt ernyőm, elkezdtem elázni. Szerencsére a Fő utcán vagy egy kis kapualj, ahova be tudtam húzódni, jó kis leülős hellyel és egy belső udvarkával. Pár perc és indulhattam is tovább…vissza a munkába -___-
De most már egész okés minden, nagyjából be is tudtam vásárolni reggel a hétvégi főzéshez 🙂
Jah…még egy dolog így eszembe jutott.
Tegnap előtt időben végeztem a munkával, 5 előtt pár percel. Mivel csak 5:35-kor indul a buszom, így volt még időm. Kellemes idő volt, gondoltam sétátol egyet a Fő utcán, aztán leülök az Országalmához olvasni. Séta megvolt, helyet is találtam, a Romkertnél valami banda zenélt, a hangulat jó volt. Minden oké volt. Már elővettem a könyvemet, szűk 1 oldalt el is olvastam, amikor egy mamika kérdezi, hogy szabad-e a hely mellettem. Hát mondom persze, közterületen vagyunk. Lehuppant mellém, én volvastam tovább. Vagyis olvastam volna, ha nem kezd el velem beszélgetni. Szóval az olvasásból semmi nem lett, mert azt a fél órát végigbeszélgettük^^” Végülis tök normális volt, nem kellett végighallgatnom az élettörténetét, se azt, hogy milyen szegény meg, hogy milyen bajaival volt tegnap a dokinál, úgyhogy nem is volt gáz. Hogy miért is írtam ezt most le? Fogalmam sincs 😛 Amúgy nem tudom mit látnak bennem az emberek, de nagyon bizalomgerjesztő képem lehet, mert máskor is szoktak így beszédbe elegyedni velem emberekék, buszon, sorban állva stb. Na nem baj, én nyitott vagyok az ilyenekre, csak a másik fél is legyen értelmes 😛 Nem úgy, mint ez a post 😛
Na de most már befejezem, mert a főnökasszony mindjárt visszaér.
Csók mindenkinek!
Felhős… itt egész nap sütött a nap, e már nem valami erős, azért jó volt itthon lenni.
Az egyetemen a külső időjárás nem igazán érzékelhető, pl. épületenergetikán olyan a termünk, hogy az ablakunk egy szerelőcsarnokra néz és az egyetlen szellőzőhely az ajtó alatti rés 🙂
Ne légy szomorú! Nem szabad! Süt a nap, és kék az ég! 🙂 Megölellek, hogy felvidulj! 🙂
Köszi ^_^
De már nem vagyok az, most itt is szépen süt a nap és mindjárt grillezünk 🙂