A hétvégén még egész jó idő volt, így vasárnap grilleztünk ebédre. A cicóim ilyenkor persze mindig ott sündörögnek és levakarhatatlanok, de hát olyan édik, nem lehet rájuk haragudni ^_^ Amíg bele nem másznak a tányéromba 😛
Szóval ez most megint csak egy cicás-képes bejegyzés lesz, mert ugye oda-vissza fényképezgettem őket, olyan édik voltak^^””” Úgyhogy figyelem, cica-veszély, tömény cukiság várható, aki arra vállakozik, hogy megnézi, az készüljön fel!!!
Amúgy nem tudom ki mit akar Gordon Ramsay gyerekeivel, de elég sűrűn keresnek rá így a blogomra…ez mondjuk érdekelne 😛
De most cicázzunk ^_^
A két kis rosszaság Nokedli(a jobban fehér kisfiú) és Dózerka(a feketébb kislány).
Mindig csinálnak valami hülyeséget, vagy cukiságot, amin mosolyoghat egy jót az ember 🙂
Ezek még az előző grillezéskor készültek. Testvéri szeretet ^_^ Amúgy mindig nyalják egymást^^” Sőt Dózerkának van egy olyan szokása, hogy “szopizik” a Nokedlitől^^””””
Nekokoneko ^____^
Hát nem édesek? ^__^
Araniel konyhája 
Szerintem édesebbek, mikor egymás torkának esnek, és felborítják az egész házat. 😀
Amúgy azt próbáltad már, hogy a hátára fektetett macska milyen jól pörög a burkolólapon? :O
Nem…nem próbáltam…de valahogy nincs is kedvem 😛
Pedig nagyon állat! Szoktam játszani a macskáinkkal, és szerintem tetszik nekik. Legalábbis nem szóltak még, hogy bajuk lenne vele. 😀
A másik kedvenc játékom az, amikor reggel a bejárati ajtó melletti ablak párkányán sorakoznak a macskák, én meg nézem őket. És egyszerűen nem fogják fel, hogy nem tudnak átmenni az üvegen. 😀
Jah…mintha ezt mondtad volna…legalábbis valami ablakos rémlik^^
Roppant fotogének a cicáid 🙂
Én nem szoktam fotózni a mieinket, csak ha a párom egymásra pakolja őket 🙂