Piac

Szeretek reggel kimenni a piacra. Persze max 10-15 percem van csak, aztán menni kell dolgozni. Ma egy kicsit több volt, mert egy korábbi busszal mentem, így volt időm nézelődni is.

Főként azért mentem, mert holnap lesz Pesten a J-cult Fest, ahol én is fogok előadást tartani(bento), így kellett 1-2 cucc a bemutatóhoz. Meg ha már arra jártam, akkor a vacsihoz is megvettem a hozávalót 🙂
Szeretem a piacot, valahogy a régi időkre emlékeztet…persze mit tudhatom én, hogy régen hogy ment ez, még nem is éltem, vagy nagyon kicsi voltam. Arra viszont még emlékszem, hogy a pláza helyén valami gyár szerűség volt, meg persze a városi piac. Lapos tetős fémbódék sokasága, folyosók egymás után, ahol a mamikák, papikák és egyéb kereskedők árulták portékáikat. Istenem…mennyire szerettem, amikor az ilyen öreg néniktől vettük a savanyú káposztát. Olyan jól csinálták. Simán is bedörgöltem belőle egy zacskóval 😀 Ilyet már nem nagyon látok, mindenhol a vecsési meg a szabadbattyáni stb. káposzták vannak. Tudom ez is finom, szeretem is, de valahogy a kedves öreg kendős mamókák káposztájához nem érnek fel 😀
Amíg csak zöldségeket veszek addig mindig olcsón megúszom. Most is vettem egy köteg szép újhagymát, 2 répát meg egy bazi nagy kígyóubit kb. 200 Ft-ért. A hús már kicsit drágább, de biztos, hogy jobb minőségű, mint az áruházi és még nagyobb, szebb is. Egyedül azt nem szeretem az egyben hagyott csirkemellfilében, hogy nekem kell kivágni a 2 felet elválasztó hártyás, kicsit porcos részt, de hát valamit valamiért. Mivel holnapra viszek egy kis teriyakis csirkét, úgy döntöttem veszek többet és vacsira is azt csinálok. Volt még időm, így gondoltam végigjárok a sorok között. Ebben egyedül azt nem szeretem, hogy szinte még meg sem állok sehol, csak lelassítok, már 3 mami a nyakamba ugrik, hogy mit adhat.  Na nem baj, nem nagyon szoktam zavartatni magam. Jó dolog így nézelődni kicsit. Mindenki hozza a kis(vagy nagy) kertjéből származó rengeteg szép és biztos normális körülmények között nevelt zöldségeit és gyümölcseit. Néha olyan dolgokat is látok, amikről nem is tudom, hogy micsoda. Rengeteg jó dolgot találhat az ember, és engem valahogy olyan jó érzéssel tölt el, ahogy látom a sok szépen összerendezett és kipakolt portékát. Tök lereszelve, kaporral bezacskózva, hagymák töménytelen mennyiségben szépen megtisztítva, rengeteg féle paprika, kicsi, nagy, piros, zöld, sárga, csípős, édes, magok, babok, fűszerek, gyümölcsök, spenót, sóska, és minden amit el lehet képzelni. Az egyik helyen megláttam pár köteg rebarbarát is. Mondom oké, akkor ez most jön velem és vasárnap csinálok majd tortát belőle. Remélem, most jobban sikerült, mint múltkor, amikor a felét beleburítottam a mosogatóba T___T Lehet, hogy kicsikét sok lett a 2 köteg, amit vettem, de az 1-et meg keveseltem^^” Ma felfedeztem egy gombást is, akinél hatalmas és gyönyörű vargányák voltak. Mellette egy másik, még vagy 3-4 félét árult. Aztán házi lekvárok, kecskesajt, mézek stb. Persze most úgy beszélek ezekről, mintha máshol ilyet nem lehetne kapni. Tudom én…hogyne tudnám. De valahogy jobb érzés látni és beszélni azokkal, akik ezeket ténylegesen gyűjtötték, szedték, nevelték, készítették stb. Amíg fizetek jó érzés váltani 2 szót az Erzsike nénivel, vagy megkérdezni a Marikanénit, hogy ez meg az micsoda, vagy Pista bácsitól, hogy milyen gombát árul, vagy ahogy elmondják, hogy ma reggel szedte le a spenótot a saját kertjéből és látom is rajta mert még vzes és kicsit földes. Néha nézzen el mindenki a helyi piacra, és remélem, hogy akkor mást is hatalmába keríti ez az érzés 🙂