Azaz wagashi előadás a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban. Mióta megláttam a hírt az AS honlapján, azóta nyáladzottam rá, hogy én el akarok erre menni. Meg ha már kaja, meg Pest, akkor ez egyet jelent nálam azzal, hogy meglátogatom az Ázsia Bt-t is ^__^
Nem volt konkrét tervem, hogy mit szeretnék venni, kivéve a sushi rizs, de így is sikerült megint egy szép mennyiséggel gazdagodnom 😀 Ezt csak a pénztárcám meg Shearer bánta, aki a sok cuccot cipelte^^”””
Ilyenkor mindig fájdítom még a szívemet a Vásárcsarnokban, ahol annyira jó kis vadhusik, meg mindenféle hal és tengeri herkentyű van, de nem vehetem meg őket, mert nem tudom hazavinni. A jégakkuk se bírnák egész nap. Pláne nem a hazafelé tartó ominózus vonatutat -__-
Bevásárlás után irány a Westend, ahol Freely lányci és Doryan már vártak ránk. Elfoglaltuk a kajáldánál a kerekasztalt és ott dumáltunk. Mivel gyalog akartunk menni az Arany János utcáig, így 1 körül el is indultunk, felszedtük Szandit és elindultunk egy játéküzlet felé, vagy mi felé, ahol Shearer beszerzett valami lenge öltözékes muff nagy fegyverrel című játékot. Szandi akart felvenni automatából pénzt, így visszamentünk a K&H-hoz. Mivel fotocellás ajtó volt, és zárva, így kártyával kellett kinyitni, amihez 2 ember kellett. 1, aki betette a kártyát és 1, aki az ajtónál állt, hogy kinyíljon. Röhej. Végre elindultunk, hamar meg is érkeztünk, de sajna nem mentünk be rögtön, így az összes jó helyet elfoglalták. Mivel Szandi és én nagyon szerettünk volna nagyon jól látni, így a többieket hátrahagyva megpróbáltunk minél előbbre ülni. A későbbiek folyamán kiderült, hogy hiába, mert onnan is alig lehetett látni 😛 De azért jobb volt. 3 mesterszakács vagyis cukrász érkezett Japánból, ők tartották az előadást. Először volt egy diavetítéses bemutató, egy kicsit száraz, de nekem tetszett. Hogy mennyi vesződség megcsinálni a babpasztát… o__O Szóval ezentúl maradok a konzervesnél 😀 Létezik cukrászolimpia is. Mutattak pár képet is róla. Eszméletlen, milyen művek születnek ott. Ezeket meg is lehet venni, ha valaki akarja, cirka 1-2 misiért már az övé is lehet egy ilyen alkotás 😛 Utána következett egy kis bemutató, ahol az egyik szakács bemutatott minden hozzávalót, amit hoztak, közben a másik kis aprósüteményeket készített. Ezt követte az délután legérdekesebb programja, ahol elkészítettek egy gyönyörű különböző színű babpasztából összerakott krizantém virágot. Ez eszméletlen aprólékos munka, és érdekes is. Nagyon szép lett. Valamilyen kis olló szerűséggel egyenként vágják a szirmokat a pasztába. Hoztak ilyen kis előre elkészített egységcsomagokat, amiket a látogatók megkaptak. Az egyik egy mangókrémmel töltött rizskeksz szerűség volt, 3 gyümölcs ízű kis bogyóval, a másik pedig 2 gombócka, egy azuki babos és egy kisebb gesztenyés. Ezt nekünk kellett becsomagolni és gesztenye alakúra megcsinálni. Tök buli. Ott meg is mutatták, sőt aki szerette volna, az maradhatott is ott és helyben elkészíthette egy kis segítséggel a mesterszakácsoktól. Szandival rögtök ráizgultunk a témára és menni akartunk. Az előadás után közelebb mentünk lefényképezni a cuccokat, mert közben a fasza világítás miatt elég botrányos minőségű képeket sikerült csak csinálni. Miközben mi fényképeztünk, addig az emberek 5-ösével vitték a kis ajándékokat jó magyar szokás szerint, így nekünk sajna már nem maradt. Basszák meg a jó kurva édes anyukájukat. Hogy lehetnek ilyen pofátlanok az emberek? Szerencsére Shearer tudott szerezni, így nekünk volt, de Szandit nagyon sajnáltam. Vigasztalja az, hogy a rizskekszes cucc nem volt valami nagy durranás 😛
Nagyon jól éreztem magam, nem csak az előadáson, hanem a jó társaság miatt is, úgyhogy megérte elmenni 🙂 Ezután a kis csapat a Deákon hamar szétszéledt, mi pedig elindultunk Shearerrel a Mongolian Barbecue étterembe. Erről majd külön bejegyzés lesz.
Csináltam képeket is, de sajna a fényviszonyok nem voltak a lehető legjobbak, ezt nézzétek el nekem. Ami nagyon homályos, azt vaku nélkül csináltam, mert úgy jobb lett a szín.
Akkor a képek:
Aprósüti formák és a végeredmény, majd yuzu és egy másik, vagyis 2 gyümi, de nem tudom már a nevüket. A yuzunak nagyon fini illata van.
“Shearer beszerzett valami lenge öltözékes muff nagy fegyverrel című játékot”
Bullet Witch a játék neve, de jah, nagyjából ez a lényeg. Amúgy az üzletház amiben volt a bolt, nagyon durván nézett ki. Olyan vakítóan tiszta és fehér volt, mintha a Mirror’s Edge-be csöppentünk volna.
Az előadás jó volt, de inkább csak a második fele. A diavetítés alatt majdnem (?) elaludtam.
A gesztenye finom volt, a másik meg kb. annyira mint az ostya amit a misék után osztanak.
Sírok, hogy ilyen messze lakom Pesttől 😦
Teljes mértékben egyet tudok érezni veled. Én ugyan közelebb lakok hozzá, de így is sokszor szenvedek. Nem tudok sokáig maradni, nem tudok mindenre elmenni. hát szar, ez tény. Azért remélem egyszer összefutunk valami hasonló programon 🙂