Először is letöröm Shearer kezét, ha mégegyszer belepiszkál a blogomba >__< Visszakérem Eric-et!!!!!!!!! És a felbújtókat is elfenekelem >__<
Aztán tessék küldeni a nevezéseket a főzőversenyre!!! Nemhogy 10, még 5 nevező sem lesz :S Úgy tűnik elhamarkodott volt ez a verseny 😦 Na mindegy.
Kibaszottul utálom az Axa értékbecsléseit!!!!!!! Mi a faszomért kell nekem ilyet csinálni? >__< Szívtam vele, mint a torkos borz.
És a napi idegbaj után most következzen a recept. Amúgy vettem egy fasza billentyűzetet és egeret. Imádom őket ^_^
Jah! Akinek van lehetősége, nézze meg a fehérvári plázában a vízilabda relikviás vándorkiállítást. Azt hiszem ez az utolsó állomás.
A receptet valahonnan a netről szedtem, de már nem tudom honnan, így nem tudok forrást megjelölni. Nagynénémtől kaptam még régebben egy bödön echte kanadai juharszirupot, így már csak valami recept kellett hozzá. Így akadtam erre. Tulajdonképpen egy fordított sütiről van szó. Alul a töltelék, felül a tészta és ha megsült a süti, akkor ki kell fordítani. Nah…ez a problémás rész, ne burítsátok bele a mosogatóba a felét, mint én egyszer 😛
Hozzávalók:
Kicsit furi, de minden pohárban lett megadva. Az egyszerűség kedvéért itt most 1 pohár=250 ml.
A töltelék, vagy feltét, ahogy tetszik:
3 pohár rebarbaraszár 1 centis darabokra vágva
1 evőkanál liszt
2/3 pohár juharszirup, vagy méz
1 teáskanál reszelt narancshéj
1,5 teáskanál fahéj
Tészta:
1 pohár liszt
2 teáskanál sütőpor
csipetnyi só
1 pohár puha vaj(én 2 kis teavajat szoktam használni)
1 egész tojás
3 evőkanál tej
3 evőkanál narancslé(én általában az egész narancs levét beleteszem)
A töltelékhez keverjük össze egy tálban a hozzávalókat. Kelleni fog még egy tortaforma is, amit jól kivajazunk, majd lisztezünk. Én kerek, oldalt csatos formát szoktam használni. Beletesszük a rebarbarát és az edényben marad szószból annyit, amennyit gondolunk. Annyira nem fog besűrűsödni, szóval vigyázzunk vele, nekem rendszerint szétfolyik az egész, amikor leveszem az oldalsó részt. Anyám javasolta, hogy keverjek bele 1 csomag zselatinport is, hátha az összefogja. Szóval lehet, hogy legközelebb ki fogom próbálni. Én annyit változtattam az eredeti recepthez képest, hogy a rebarbarás keveréket kb. 20 percig benyomom a sütőbe, mert nem puhul meg minden darab, ha a tésztával együtt sütöm. Ha nagyjából megpuhult, akkor a többi már később is meg fog a tészta alatt.
A tésztához is keverjük össze a hozzávalókat. Először a sütőporos lisztet morzsoljuk el a puha vajjal, majd jöhet a tojás és a többi hozzávaló. Akkor jó, ha egy galuska sűrűségű tésztát kapunk. Ezért szoktam több narancslevet használni. Ha megvan, akkor szépen simítsuk el a rebarbarás trutyin és toljuk a kb 170 fokos sütőbe legalább 25-30 percig. Azért írtam, hogy legalább, mert nálam ez sosem szokott bejönni. Addig sütöm, amíg a teteje szép színű lesz és ha beleszúrok egy hústűt, vagy fogpiszkálót, azon már nem lesz ragacsos a tésztától. Ha már nem ragad, akkor kész és megpróbálom kiügyeskedni a tortaformából. Itt figyelni kell, mert könnyen beleragadhat a formába. Tálalhatjuk vanília fagyival, de én csak úgy simán szoktam. Nem baj, ha nem lesz szép, az íze úgyis jó lesz.
Jó étvágyat kívánok!
Araniel konyhája 
Hű, mindig akartam ilyet készíteni, de sosem kezdtem aztán neki. Bátor vagy! 🙂
Már nem azért, de nem úgy volt, hogy én erősködtem, hogy csinálj valamit rebarbarából, ha már van nálunk egy csomó a kert végében?
Ha legközelebb sem jelentkezel ki ebből a szarból, esküszöm fúrok még egy lyukat a seggedre! 😛
Ez nem jogosít fel arra, hogy belejavíts a bejegyzésembe 😛
Mellesleg te se lépsz ki nálam semmiből 😛 És ne írj a nevemben:P
Amúgy először recept kellett…utána jött, hogy nálatok van rebarbara.