Péntek este valami iszonyú erős és legyőzhetetlen vágyat éreztem, hogy nekem udon levest KELL ennem ^^” És mivel ezt nem terveztem el előre, az udonon és az alapleven kívül nem is nagyon volt itthon más hozzávaló. Jól körülnéztem a spájzban, meg a fagyasztóban, így össze tudtam vakarni pár olyan dolgot, amit szívesen beletettem volna. Így készült el egy finom meleg laktató leves vacsira.
Nem is tudom milyen mennyiségeket írjak, tulajdonképpen csak beledobáltam mindent, amitől úgy gondoltam, hogy finom lesz. Szóval az összetevők az ízlésünk és az éléskamránk tartalma szerint változhat.
De azért leírom mi került az enyémbe:
víz
szójaszósz
szaké
dashi lé
dashi por
mirin
udon (száraztésztát és frisset is raktam bele)
főtt, fagyasztott garnéla
fagyasztott cukorborsó
wakame
sült tofu
Keressünk egy nekünk megfelelő fazekat, és öntsünk bele annyi vizet, amennyit úgy gondolunk, hogy elég lesz. Attól függ, hány személyre főzzük. A folyékony és a por dashival ízesítsük meg. Én annyit szoktam beletenni, hogy viszonylag intenzív íze legyen. Forraljuk fel. A cukorborsót vágjuk félbe, majd dobjuk a lébe. Öntsünk bele bőven szójaszószt, egy kicsit kevesebb mirint és egy löttyintésnyi szakét. Ezekből annyit tegyünk bele, amennyitől kóstolás után kellemes, intenzív, picit sós íze lesz. Tényleg nem tudom miből mennyi volt. Szójaszósz legalább fél dl. De minden csak úgy ízlésre ment, és folyamatosan kóstolgattam. Ha ez megvan, dobjuk bele az udont, de csak ha száraz. Ha friss, akkor azt csak a vége előtt 2 perccel. Tegyük bele a rákot is, amit én felvágtam több darabra, hogy többnek tűnjön 😀 A wakamét még szárazon vágjuk kis darabokra, majd tegyük a levesbe, hogy jól megpuhuljon. Szeretem ^^” Ha minden puhára főtt(max 10 perc), jöhet bele a friss udon, persze csak ha van. Még rottyan egyet és kész is. A sült tofut csak a végefelé tettem bele, előtte pedig csíkokra vágtam. A képen ez már nem látszik, mert azt addigra kiettük belőle ^^” Ezt a rántott tofut még valamelyik conon vettem és a lefagyasztottam. Szerencsére könnyen szét lehet szedni és csak annyit veszek ki belőle, amennyire épp szükségem van. Ezek voltak azok a kis tofutáskák, amik az inari sushihoz kellenek. Szóval ennél egyszerűbb japán leves már szerintem csak a miso van. Majd írok arról is. Nagyon fini lett, Shearer meg volt fázva, így neki különösen ízlett a jó forró leves 🙂
Rengeteg hó esett szombaton. Akartunk szívni egy kis friss levegőt, így kimentünk az udvarra. Nekem meg bekattant, hogy már pedig én most hóembert fogok építeni 😀 Szóval ez lett az eredménye. Ugyan már nem látszik, de Shearer is kreatívkodott a szomszéd ház falára egy nagy hóbrokit -___- De azt leszedettem vele ^^ Aztán az én hóemberem fejére akart valami totemoszlopot tenni, de arról is lebeszéltem. Így szebb lett ^_^
Araniel konyhája 
csinos hóember 🙂
és a leves is guszta 😀
Köszi 🙂
De a kutya ma reggelre lepisálta a hóembert 😛
Nah, most sem lettem okosabb!:)))
Nyah…bocsi 😀
Szóval az udon az egy búzalisztből készült japán tésztaféle. Vastag, tömör és nagyon finom 🙂 És annál is finibb leveseket lehet belőle csinálni. Vagy jó kis köretet a teriyakis csirkéhez *__*
Egy kérdés:
http://jucyblog.blogspot.com/2010/02/konyvlista.html
Köszi, majd válaszolok rá itt 🙂
Na ugye megy a fotózás? 🙂
Guszta. De ennyi mindenem nincs itthon, most mehetek Ázsia boltba :)))
Hát, ez csak véletlenül sikerült így 😀 Pedig nem állítottam rajta semmit, ahhoz még béna vagyok^^