Imádom. És talán ez az egyetlen olyan általam készített étel, amit család többi tagja is hajlandó megenni ^^” Persze apám fintorog rá, mert nem pörkölt vagy rántott hús íze van, de hát ő már csak ilyen. A lényeg, hogy tényleg nagyon finom.
Még valamelyik régebbi Magyar konyhában volt a recept, de emlékszem, hogy amikor először csináltam egyik barátnőmmel…már jóóóóó régen, akkor a recept szerinti borsómennyiséget tettük bele, szóval szinte csak abból állt.
Na azóta már megvan a bevált receptem erre az ételre, így ezt most megosztom veletek.
Hozzávalók:
kb. fél kg. sertéshús(én általában combból készítem)
40 dkg zöldborsó(azt hiszem, bár én mindig egy zacskó házit használok, és nem tudom az mennyi, de kb. ennyi lehet)
1 vöröshagyma
2 dl tejföl
2 dl tejszín
1-2 dl tej
1 csokor petrezselyem
só
bors
úgy 2 evőkanál liszt
extra szűz olívaolaj
A husit vágjuk fel csíkokra, kb. 2-3 cm-es ceruza vastagságúra. A hagymát pedig vágjuk fel jó apróra. Én régebben reszelni szoktam, de mióta megvan a frankó kis aprítóm, már csak abban zúzom le. Kell egy jó kis edény, amiben felmelegítjük az olajat és a hagymát szépen lepirítjuk rajta. Ha már szép színe van, jöhet rá a cocahús, majd küldjük meg rendesen sóval és borssal. Öntsünk alá kb. fél-1 dl vizet. Ne lepje el a husit. Fedjük le, majd pároljuk közepes lángon, amíg félig meg nem puhul. Ha már az, akkor tegyük bele a zöldborsót, és a baromira apróra vágott petrezselyem. Keverjük jól össze és pároljuk tovább addig, amíg a hús teljesen meg nem puhul. Nem is tudom mennyi lesz, még legalább fél óra. Főzzük csak nyugodtan, nehogy kemény maradjon. Ha már puha, szórjuk rá a lisztet és 1-2 percig pirítsuk így. A tejszínt keverjük össze a tejföllel és a tejjel, majd öntsük rá a husira. Jól keverjük el és hagyjuk rotyogni még(most már fedő nélkül), amíg kellőképpen besűrűsödik. Közben kóstoljuk meg, mert úgyis sózni kell még. Kicsit soknak tűnik a só, amit bele szoktam rakni, de hát sajna így finom. Nem lesz sós az étel, de azért kell bele bőven. Én rizzsel szoktam enni, anyámék tésztával. Mindkettővel fini, de nekem valahogy rizzsel jobban bejön.
Jó étvágyat hozzá!
Na most én is úgy megéheztem rá…fene…
Araniel konyhája 
Nem rossz, de jó lenne ha lenne néha valami más is, amikor te főzöl a famíliára. 😛
De én nem főzök a famíliára, mert úgysem eszik meg 😛 Talán ez az egyetlen, amit igen 😛
Én még ennél is kevesebb borsót szoktam használni!
hm, ezt én is szeretem :)) ezer éve nem ettem 🙂
tudom, hogy nem vagy oda a borral készült ételekért, de ajánlom figyelmedbe a kapros sertéstokányt, ami nálunk globális kedvenc.. 🙂 szerintem a családodnak is bejönne 🙂 a blogomon megtalálod 🙂 elsőre azt akartam a főzőversenyre küldeni de írtad hogy nem rajongsz a boros hamikákért.. egyébként ebben a kajában egyáltalán nem lehet érezni 🙂
Jucy: otthon majd megnézem pontosan mennyi az a borsó^^” nem szoktam mérni, csak beleteszek egy zacskóval.
Picikaca: ha más tesz bele bort, azt megeszem, csak valamiért én vagyok rá fizikailag képtelen 😛
A receptet mindenesetre megnézem 🙂
Jeee, de erdekes. En meg sosem ettem tejszinesen/tejfolosen!
Nagyon fini^^