Kedden munka után betértem a Lipóti pékségbe, hátha van még ciabattájuk, gondoltam otthon van a sok húsvéti tojás(végül mégsem az került bele), csinálok vacsira valami kis szendvicsfélét. Így is tettem, bár nem épp szendvicske lett belőle 😀
Hozzávalók(az én verziómhoz):
Az hozzávalók természetesen változhatnak annak függvényében, mi van épp otthon.
1 ciabatta
salátalevél
hónapos retek
paradicsom
1 tojás
6-7 szál snidling
füstölt sonka
füstölt sertésnyelv
A ciabattát félbevágjuk, szépen megpakoljuk salátalevelekkel. Egy icipici olajon 1 tojásból sütünk egy omlettet, mielőtt teljesen megszilárdulna megszórjuk apróra vágott snidlinggel. Félbehajtjuk, majd a szendvicsre tesszük, miután hűlt egy kicsit. Erre jön a csíkokra vágott füstölt sonka, a felszeletelt paradicsom és retek, majd a füstölt cocanyelv. Jöhet rá a ciabatta kalapja, majd vágjuk félbe, és próbáljuk úgy megenni, hogy ne potyogtassunk ki belőle mindent 😀 Mit ne mondjak, elég nehéz
Így belegondolva egész egészséges kis szendvicset sikerült összehoznom 😀 A ciabatta Lipóti pékséges, jó minőségű, a saláta és a retek a fóliasátorban nőtt itthon, a snidling is a kertből van, a tojás is a mi tyúkjainktól, és extra szűz olívaolajon sütöttem meg. Bár ha így utólag belegondolok, zsírral finibb lett volna A sonka is házi, a nyelv meg osztrák minőség. Egyedül a paradicsom volt bolti, de ennek már azért volt íze is 🙂 Jó volt, na 😀
Jelentem: teszteltem, és nagyon fini lett, még úgy is, hogy nekem este nem volt otthon cibatta 😀
Örülök, hogy bevált ^___^
Sosem próbáltam még a marhanyelvet, de nem idegenkedem tőle, azt mondják finom. 😀
Nyitott vagyok minden olyan újdonságra, ami nem néz vissza rám a tányérról. XD
Ez a szendvics ebédnek sem lenne most rossz. *.*
Főleg ennyi finom tavaszi zöldséggel, nyami. 🙂
Juj, a nyelvtol en felek, de ilyen szenyakat en is szoktam csinalni. Es imadom… lassan ossze kene szednem magam es csinalni sajat magamnak is fincsi dolgokat. Mindig csak pasiknak szoktam 😦
Fukuro-chan: de fura, hogy ezzel a névvel vagy már 😀
Évek óta alig ettem nyelvet, pedig régen mindig volt a kocsonyában is, de azért néha néha van rá lehetőségem. Az osztrákoknál úgy kínálta magát, de nem bántam meg, mert fini 🙂
Boci: a nyelv is tömör husi, nincs semmi különösebb íze vagy állaga, és még nem is zsíros 🙂 Tessék most már magadat is kényeztetni 😀
óóó anyám!!! könnybe lábad a szemem annyira szép :S