Erdély 2010 part II

Erdélyi utazásunk második feléhez is elérkeztünk, ahol bemutatom milyen szép helyeken jártam. Mondjuk a képek érdekesebbek lesznek, mint a szöveg 😀 Sajnos volt pár program, ami kimaradt a tervezettek közül, de hát legközelebbre is kell hagyni látnivalót 🙂
Akkor most induljunk egy csodás utazásra Erdély gyönyörű tájaira.

Az első program Székelyvarság volt. Ez egy elég nagy szórványtelepülés, iszonyú szar utakkal, ami felvezetett a hegytetőre, ugyanis ott volt a málnafesztivál, vagy málnaszüreti fesztivál. Nagy reményekkel indultunk oda, de csalódnom kellett, mert málnát még egy matrica formájában sem láttam 😛 A buli amúgy jó volt. Voltak programok, árusok, sörsátorok és kaja. Nagyon fini miccset ettünk ott, meg gulyást. A miccs egy ilyen darált húsból készült fasírt, olyasmi mint a csevap és hasonlók. A táj gyönyörű volt, fent van a Hargitákban, szerintem jó 1000 méteres magasság körül. Ez a nap nagyrészt csak a lazulásról szólt. Itt vettem kürtőskalács fát, remélem minél előbb kipróbálhatom majd 🙂

Ez egy kisebb víztározó, még mielőtt elkanyarodunk Székelyvarség felé.

Ilyen zuzmó tonnaszámra van arrafelé. Vannak olyan fenyők, amiket szinte ellep, főleg a száraz ágakat.

Sűrű moha van az erdőben a földön, olyan puha volt, ahogy lépkedtem rajta 😀

Most mondjátok meg, hát nem olyan, mint egy segglyuk?

De béna

Volt több táncos előadás is.

A következő program Parajd volt, vagyis a sóbánya, utána pedig megmártóztunk a Medve-tóban. A sóbányába busszal viszik le az embereket, odalent elég hűvös van, mi pedig elfelejtettünk pulcsit vinni, de azért nem volt gáz. A padló mindenhol fényesre van csiszolva, a falak nagyon szépen márványosak, és néhol mintásak. És természetesen minden sóból van. Lent egy nagy játszótér van. Először nem értettem miért hoz mindenki labdát, tollasütőt meg ilyeneket, de lent megértettem. Rengeteg hinta, padok, ping-pong asztal és minden ilyen megtalálható, ami egy gyereknek bejövős. A nagy belmagasság és a sok kisgyerek miatt úgy éreztem magam, mintha Moriában lennék a Gyűrűk Urában Persze nem is én lennék, ha nem nyalogattam volna meg a falakat, leellenőrizvén, hogy minden sós-e, és jelentem, tényleg minden sóból van 😀 Amúgy van lent sok asztal meg pad, egy kápolna, egy kiállítós rész, valami gyógyászati rész is, sőt egy étterem is. Meg persze ajándékbolt, büfék, wc és egyebek. Egyszer érdemes megnézni.

Ezután átugrottunk Szovátára a Medve-tóhoz pancsolni egyet. Erről a tóról azt kell tudni, hogy kibaszottul sós 😛 De tényleg. A tenger ehhez képest csapvíz. A széle elég koszos, de belül már minden okés volt. A vize elég sötét, úgy 20-30 cm-rel a víz alatt már alig láttam a kezemet. Bent a vízben a bóják körül nagyon jó kis meleg áramlatok voltak. Állítólag alul meleg a víz, és elég mély is, van ahol 18 méter. Ha egyre lejjebb haladnánk a tóban, akkor egyre melegebb és egyre sósabb lenne. Lent 18 méteren lehet igazán kellemes a hőmérséklet 😀 Én nem tudok valami jól úszni, vagyis ha a közelben van valami kapaszkodó, akkor addig elvagyok, amíg el nem fáradok.  Itt viszont már a lépcső mellett mély volt. De nem volt gond, mert ebben a sós vízben könnyű úszni. úgy fél 3/4 órát is bentvoltunk egyhuzamban, és el sem fáradtam. Nagyon király érzés. De ami még ennél is jobb, hogy annyira sós a víz, hogy fenntart. Csak felfekszel a víz tetejére és lebegsz. Meg se kell mozdulnod, úgyse süllyedsz el. Teljesen olyan érzés, mintha egy gumimatracon ringatóznál a vízen. Eszméletlen jó 😀 Utána viszont jól törölközzünk meg, sőt le is zuhanyozhatunk, mert a só szépen ránkszárad fehér foltokban 😀 Egyszer mindenki próbálja ki. Állítólag a parajdi strandon a víz még sósabb. Van egy 2 órás szakasz, azt hiszem 1-3-ig, amikor mindenkinek ki kell jönni a vízből. Nem tudom ilyenkor mit csinálnak, de ez van. Addig lehet ebédelni lazulni, aludni, vagy ahogy mi tettük: römizni 😀 Egy bibije van a strandnak, mégpedig, hogy bent nem lehet körtős kalácsot kapni, ki meg nem lehet jönni. Vagyis kimehetsz, de akkor meg be nem tudsz jönni.

Nem kiröhögni!!!!!!!!!!! 😛 Olyan jó volt így lebegni ^^”

Mi is volt még? Jah! Gyilkos-tó, Békás-szoros. Előbbi érdekes, utóbbi gyönyörű. A Gyilkos-tó ha jól emlékszem, akkor a nagy esőzések vagy mik következtében a hegységből jövő sok törmelék és lezúduló kövek elzártak több patakot is, így azok elárasztották a mai tó helyét. Van ahol földrengésről is beszélnek, meg egy legenda is fűződik a kialakulásához. A lényeg, hogy a mai tó úgy néz ki, hogy sok fenyőfacsonk emelkedik ki belőle, jelezve, hogy itt valaha erdő volt.
A Békás-szoros valami gyönyörű. Ott sétálgatva az ember tényleg csak egy kis hangyának érzi magát. Hatalmas függőleges sziklák között sétál az ember, mellette pedig egész sebesen hömpölyög a Békás-patak. Pár km hosszú az egész, amit mindenképpen gyalog érdemes megtenni, közben még vásárolhatunk is, mert rengeteg bazáros is van. Láttunk hegy…vagyis inkább sziklamászókat is, akik épp felfelé igyekeztek az egyik függőleges falon.  Én itt igencsak lassan tudtam haladni, egyrészt mert sokat fényképeztem, másrészt meg állandóan felfelé bámultam, így néznem kellett azt is, hova lépek 😀 Az árvíz miatt az út sok helyen beszakadt, így most rengeteg helyen csak az út egyik felén lehetett közlekedni. Ezt a programot senki ne hagyja ki, ha Erdélyben jár!
A szorost elhagyva nagyon szép úton lehet tovább menni, és ekkor el fogjuk érni a Békási-víztárolót, vagy Békás-tó víztározót. Nagyon szép, és ha meg akarjuk kerülni, márpedig az út arra visz, akkor szintén csodás kilátásban lesz részünk. Elég szerpentines út, mint sokfelé Erdélyben, de ahol látni a tavat, ott gyönyörű. Jó hosszú is, 36 km-es a víztározó, és nem 2 perc körbeautózni, de megéri. A gát építésénél el kellett költöztetni pár falut, úgy látom a románoknak ez mániája. Bár itt úgy fogalmaz a wiki, hogy elköltöztetni, nem úgy, mint Bözödújfalunál, de majd mindjárt elmesélem azt is.

Nem voltak szívbajosak ezek a mászók. Nekem még lentről is rossz volt nézni.

Ez egy kisebb útleszakadás. Volt ennél durvább is.

Nézzétek meg milyen kicsik lent az autók. Látszik, hogy jó magas.

Ez a víztározó vége, itt lehet csak átmenni a másik oldalára.

Tiszta Alpok, nem? 🙂

Néha azért lightosabb napokat is tartottunk, így meglátogattuk a viszonylag közeli Bözödújfalut. Vagyis sajnos csak a helyét. A Bözödi gát építésekor az egész települést elárasztották, a lakókat kitelepítették. Mára már csak ez egyik templomtorony látszódik, de már az is nagyon rossz állapotban van, pár év múlva már semmi nem lesz belőle. Gratulálok köcsög románok! Szóval aki még látni szeretné, az igyekezzen, mert nagyon gyorsan romlik az állapota. Ha kisebb a víz, a maradék templom köveit a “brazilok” széthordják.
Voltunk pisztrángozni is. Találtunk egy jó halászcsárdát, ahol frissen készítették a pisztrángos ételeket. Én ugyan nem vagyok nagy halas, főleg nem édes vízi, de fincsi volt. A kertben volt 2 tó is, ahol lehetett is horgászni, a falu nevére most nem emlékszem, de akit érdekel, annak utánanézek.

Hát így kell látni egy magyar falut 😦

Fini pisztrángot ettem itt 🙂

Megéri elmenni a Szent Anna-tóhoz is, és ha már ott vagyunk, akkor a Mohos-lápot semmiképp ne hagyjuk ki. Szerintem inkább kocsival menjünk le a tóig, főleg annak mondom ezt, aki nem szeret gyalogolni. A tó gyönyörű környezetben fekszik, mindenhol hegyek veszik körül. A tó egy vulkáni krátertó, és fürdeni is lehet benne. Mi ezt kihagytuk, meg a víz is elég hűvösnek tűnt. De a látvány nagyon szép. A lápba csakis idegenvezetővel lehet bemenni és csakis a kijelölt útvonalon lehet közlekedni. Végig fa padlók és lépcsők vannak lerakva, tényleg csak azon közlekedjünk, ha nem akarunk vizesek lenni. Az itt található növényvilág nagyon érdekes, az állat is, de azt egy darabot nem láttunk(vipera, mackó stb.) A legérdekesebb növény számomra a húsevő kerek és hosszúlevelű harmatfű volt. Érdekes még a nagyon mérgező tőzegrozmaring, a pár percig hallucinogén hatású, majd iszonyatosan fosatós mámorka, és rengeteg ott a fekete és a vörös tőzegáfonya. Tőzegmoha van mindenütt, nagyon érdekes rálépni(1 helyen le lehet menni a kijelölt útról), süpped az ember lába alatt. A vizes részeknél meg főleg, de oda nem szabad lelépni. Én is csak 1 lábbal másztam bele, amikor levideóztam mennyire vizes a cucc. Pár nagyon szép tószem található még itt, nagyon jól mutat ebben a környezetben. Sajna egy 60-90 év múlva az összes fel fog töltődni, így még mindenki nézze meg őket magának 😀 A 100 valamennyiből már így is csak tizen akárhány van meg. Ezután jött a Torjai Büdös-barlang. Hát itt kell mászni rendesen, erre készüljön fel mindenki. De ka ez kimarad, az se baj, mert nem nagy szám. Én inkább csalódtam benne. Persze megértem, hogy nem lehet bemenni, mert meghalnánk, de így meg csak egy kis lyuk az egész. Már messziről lehet érezni a büdös kénes szagot, ott meg aztán kapjuk a dózist rendesen. Egy kis üregbe lehet bemenni, ahol padok vannak és le lehet ülni a kénes kúrához. A lényeg, hogy a fejed maradjon a falon lévő sárga sáv felett, mert alatta ott a gáz és ha sokat szipuzol, akkor neked jóccakát Érdekes meg minden, de ha csak képen látja az ember, az se gáz. Szó szerint 😀

Hosszúlevelű harmatfű és tőzegrozmaring.

Mámorka és vörös áfonya.

Ez a kereklevelű harmatfű a kedvenc képem.

Ismét rozmaring. De ebből ne együnk, mert kurvára mérgező ^^”””

Ilyen tocsogós a láp a vizes részeken.

Ennyi az egész barlang. Tovább nem látogatható, mert ott már mindenhol sárga a fal, vagyis már mindenhol van gáz.

Mit is mesélhetnék még? Ezeken kívül már csak pár apróbb dolog volt. Megnéztük Farkaslakán Tamási Áron sírját, Orbán Balázsét pedig Szejke-fürdőn.  Itt több székelykapu vezet fel a dombra, és egy kutyus is elkísért bennünket. Nagyon produkálta ott magát nekünk. Aranyos volt 😀 Állandóan rohangált és egy bottal játszott. Lefelé úgy beindult a csúszós füvön, hogy amikor meg akart állni előttünk, egy hasassal inkább becsúszott elénk 😀

Tamási Áron sírjánál.

Orbán Balázs síremlékénél a dinka kutyussal 🙂

Ha már az állatoknál tartunk…a vendéglátónknál is volt macska. Kac, ahogy ott mondják 😀 Azóta én is csak kac-nak hívom a macskát 😀 Nem volt épp egy szépség, de azért ari volt. Fekete volt, így Lucifer Krucifix lett a neve 😀 (polgári nevén Negró :D)  Volt egy vendékcica is, egy szép kis tarka, aki állandóan nyávogott. Szerette, ha simogattuk, állandóan dörgölődzött, de ha megsimogattuk, állandóan belénk is harapott
Székelyudvarhelyen is sétálgattunk kicsit, kedves város. Voltunk vásárolni a Kauflandban is, ez ilyen Spar, Tesco szerű üzlet, nem olyan nagyon nagy, de rengeteg jó dolog van ott. Vettem ott dínós, meg állatos tésztát 😀 Az volt csak a gond, hogy minden románul volt kiírva, így ha valami nagyon érdekelt, rohangálnom kellett az eladók után, hogy mondják már meg micsoda 😛
Szerettünk volna felmenni a Madarasi-Hargitára is, de csak pár traktor megy fel naponta, azok meg mind le voltak már foglalva. Lett volna terepjáró, de arra meg sokat kellett volna várni, pedig olyan jó lett volna 😦

Utolsó előtti nap a házigazdák csináltak nekünk programot. Kimentünk Kecset fölé az erdőbe flekkenezni. Traktorral és szekérrel(vagyis kerekek közé szögelt deszkákon, mert a szerkeret kölcsön adta Feri bácsi)…nagyon állat volt 😀 Maga az út és a kaja is. Isteni lett a hús, és nem is gondoltam volna, hogy ezt így kell elkészíteni, azt hittem csak simán meg lesz sütve tárcsán, de ez spécibb volt. És nagyon fini. Azt hiszem az a nap méltó befejezése volt a nyaralásnak. Más kérdés, hogy este leszakadt az ég és reggelig nem volt víz sem^^

Indul a menet az erdőbe 😀

Már készül a flekken. Isteni volt!!!!!!!!!!!!!!! Meg sütöttünk pár miccset is 🙂

Nyamm-nyamm 🙂

A mezőn szedtem ezt a szép csokrot. Remélem nem védett a fele 😀

Kicsit bevásároltam 😀 Ha valamire kíváncsiak vagytok, de nem látszik rendesen, kérdezzetek csak 🙂

Az egész nyaralás nagyon jó volt, gyönyörű tájakon jártam, jó szállásadóink voltak, istenieket ettem és nagyon nagyon jól éreztem magam! Magdi néni meg is pityeregte a távozásunkat 🙂 Remélem nem most voltam náluk utoljára 🙂
Szeretlek Erdély!

Hírdetés