Mondocon 2011 tavasz

augusztus 4, 2011 Készítő: Araniel

Öhm…igen, egy kicsit megkéstem veled, de nah…szóval értitek^^” Most hoztam pár képecskét, hátha még kíváncsi rá valaki. Magáról a conról nem nagyon tudok újdonságot mesélni, mindegyik ugyanolyan, már évek óta úgyis csak az ismerősök miatt megyek ki…na meg persze a kajás verseny miatt 🙂 Erről majd még kicsit bővebben.

Most is, mint mindig, főleg a cosplayesekről lesz a legtöbb kép, de hát ők is a legérdekesebbek 😀 Kiemelném a Trinity Blood csapatot, akik most is eszméletlen jó jelmezekkel kápráztattak el bennünket. Persze a többi favoritom is nagyon nagyon jó volt, mint mindig.
Egy-két szó a sütisütő versenyről. Sajnos megint kevés volt a nevező, így egy díjat osztottak. Idén kibővítették a nevezhető sütik körét, így bekerült a muffin is. Ezzel elsőre nem is volt gond, de így visszagondolva szerintem nem volt teljesen fair a többi sütivel szemben. És ezt most nem (csak 😛 ) azért mondom, mert nem én nyertem. Igaz, hogy a muffin már japánban is elterjedt, de a többi kategória az jobban hajlik a trandícionálisabb japán édességek felé, így ez eléggé kilógott a sorból. Legalább is szerintem. Mármint, hogy egy muffint kurva jóra is meg lehet csinálni, hiszen annyi és annyi változata van, ezek a tipikus japán édességek viszont elég kötöttek, és az európai ízlésnek nem is mindig jönnek be úgy, mint a muffin, még ha japánosítva is van. Ez persze csak magánvélemény.
A kategóriák:
– Wa-gashi: dango, daifuku (mochi), ohagi, okaki, imo-yokan
– Yo-gashi: dorayaki, taiyaki, kasutera, mirukurepu, cookie (kabocha, macha, egyéb ízesítés), muffin vagy cupcacke

Szóval ezek azért elég tradícionálisnak mondhatók. Én a mochi kategóriában neveztem, ebből 2 félét készítettem, vagyis 1 félét 2 stílusban. Ez pedig a sakura mochi volt kanto és kansai stílusban.
Így nézett ki:

Sajnos nem tudtam azt a babpasztát venni, amit úgy szeretek, az itthoni meg nem volt olyan jó, sajna ez is rontotta az összképet. Na mindegy, nekem ízlett és ez a lényeg 😀 A sózott cseresznyelevelet otthon készítettem, így az nem tudom, hogy milyennek kellett volna lennie, mert még sosem ettem ilyet. Azért egész pofás lett, nem? 🙂 Akit érdekel a recept, szóljon, és majd egyszer valamikor blogolom 😛

És akkor most jöjjenek a képek.