Harcsapaprikás

Gondolkodtam, hogy miről is írjak, aztán tegnap harcsapaprikást főztem ebédre és belém hasított, hogy milyen régóta várakozik már ez a kép a gépemen. Hát gondoltam akkor itt az alkalom. Igaz, hogy baromi meleg van, még a hűtő is fetreng a verejtékben, de főzni akkor is szeretek. Most épp kenyeret sütök az amúgyis 28 fokos lakásban. Ez van 😀 Amúgy Limara jól bevált fehér kenyerét sütöm, már harmadszorra, tényleg nagyon kassz ez a recept.
De most akkor a harcsa.

Borzasztóan elszomorító, hogy ezt a finom ételt nem tudom jó kis magyar harcsából készíteni, csak afrikai harcsafiléből. Ennek egy oka van csak: nem tudom megfizetni. Hihetetlen, hogy több, mint 2x annyiba kerül, mint a hús, egy olyan országban, ami tele van vizekkel és halakkal. Így is kevés halat fogyaszt a magyar…hát így nem csodálom. Én nem tartom magam egy nagy halevőnek és a szálkák az őrületbe tudnak kergetni, de ha olcsóbb lenne, tuti többet ennék és szerintem ezzel más is így van. A tengeri halakat mondjuk jobban megeszem, de azok aztán tényleg szinte megfizethetetlenek. Azért néha lehet bűnözni 🙂 Kevésnek tűnhet a leírt hal mennyisége, de a többi hozzávalóval együtt annyi lesz, hogy ketten bőőőőven megebédelünk belőle és még marad is.

Hozzávalók:

fél kg, max 80 dkg harcsafilé
pár szelet füstölt szalonna…nem béééékööön…nem szeretem ezt a szót 🙂
1 paradicsom
1 paprika
2 nagyobb hagyma
2 gerezd fokhagyma
pici zsír
1 pohár tejföl
ízesítők: só, bors, pirospaprika, egy kis házi paradicsomlé…ezek az alapok
ami nálam plusszban hozzájön, mert Shearer így szereti, az: őrölt kömény, őrölt szegfűbors, őrölt majoranna, esetleg még egy kis gulyáskrém és pirosarany…tudom, sokaknak ez nem kell bele, de tényleg nagyon finom lesz tőlük, szinte minden pörköltes cuccot így készítek
ízlés szerinti tészta, én általában orsótésztát használok hozzá

Először a halat készítem elő. Felkockázom, egy tálba teszem és ráreszelek 2 gerezd fokhagymát, kicsit megsózom és 1 teáskanál pirospaprikával megszórom. Jól összekeverem az egészet és hagyom összeérni az ízeket, amíg elkészítem az alapot. A szalonnát apróra vágom és egy pici zsíron kiolvasztom. A hagymát aprítógéppel szoktam felaprítani, lehetőleg minél apróbbra mert így jó kis krémes szaftja lesz a paprikásnak. Ha kisült a szalonna zsírja, rátesszük a hagymát és lepirítjuk. Amikor már jól megpárolódott, rátalicskázom az apró kockákra vágott paprikát és paradicsomot. Amikor már a paradicsom is kezd megfőni, akkor ízesítem. Először öntök bele úgy fél dl paradicsomlevet, majd jöhet a többi. Pirospaprikából és köményből többet teszek, mint a többiből, amúgy egy kiskanálnyi kerül belőlük az alapba, persze sóból csak annyi, amennyit épp jónak érzek a kóstolgatások közben. Ha nagyon kell, nyomhatunk bele pici gulyáskrémet és piros aranyat is, de nem fontos. Ha ezeket jól összekevertük, mehet bele a hal. Forgassuk össze alaposan, vegyük lejjebb a lángot, fedjük le és így főzzük. Ilyenkor nem öntök még hozzá semmit, megvárom, amíg a hal kiereszti a levét, és ennek függvényében öntök hozzá annyi vizet, hogy kellemesen szaftos legyen, de ne leveses. Ezt mindenki tegye ízlés szerint, ahogy a tejföl adagolását is. Legalább egy kis tejföl kerüljön bele. Én úgy szoktam, hogy elkeverem egy merőkanálnyi szafttal, így könnyebb elkeverni a paprikásban is. Rottyantsuk össze az egészet, közben pedig főzzünk hozzá tésztát. Persze a legjobb túrós csuszával, de sima főtt tésztával is isteni lesz.

Jó étvágyat!