Sajnos minden jónak vége szakad egyszer, így a nyaralásnak is. De annyi szépet és jót láttam ez alatt a bő 1 hét alatt, hogy gondoltam megosztom veletek. Már látom, hogy nem lesz egyszerű, mert elég élménydús hét volt, de azért igyekszem 🙂 Sokszor a képek majd magukért beszélnek 🙂 Na azokból se lesz egyszerű válogatni, mivel közel 600 képet csináltam(meg sajna sok élményhez sok személyes kép is van, de majd meglátom, lehet, hogy teszek fel azokból is). De el is kezdem, mert sosem fogok a végére érni 🙂 Már így is 2 részletben kell leírnom, mert egyben a kutya sem olvasná el 😀 Először jöjjenek az általános részek.
Próbálok a képek alapján sorrendben haladni, de már előre látom, hogy néhol elkalandozok majd másfelé 😀
Úticél: Erdély – Hargita megye – Kecset. Egy kedves kis falu nem olyan messze Székelyudvarhelytől. Az út hosszú…nagyon hosszú, de megéri 🙂 Közel 800 km volt és szétültem a fenekemet, de hát valamit valamiért. Egy kedves házaspárnál volt a szállásunk, Magdi néninél és Feri bácsinál. Szoktak vendégeket fogadni, így volt már tapasztalatuk a vendéglátásban. Van 2(esetleg 3) kiadó szobájuk, szóval bőven elfértünk. 4-en mentünk, Shearer, az apja, a húga és én. Vacsorára értünk oda és rögtön megtapasztaltam Magdi néni főzési tudományát(dolgozott konyhán is). Nagyon fini vacsit kaptunk. Amúgy a reggeli és a vacsora volt benne a szállás árában, és igencsak olcsó volt az egész(31-től 8-ig 28000 Ft).
Még így az elején leszögezném, hogy nem vagyok se jobbikos, se ilyen hungarista majom, se semmi, de minden jó ellenére végig bennem volt egy rossz érzés. Elmegyek egy máik országba, utazok vagy 800 km-t, és mindenki magyarul beszél hozzám,minden ki van írva magyarul is, a helyi újság is magyarul van. És mégis egy másik országban vagyok!!!!!!! Ez nagyon szar. Ott van az a sok magyar, és mégsem élhetnek Magyarországon. Lehangoló. Viszont a román részeken meg már hányingerem volt a sok román zászlótól és hasonlóktól. Na mindegy. Meg kell még azt is jegyeznem, hogy annyi lovaskocsit és szekeret, mint itt, én még életemben nem láttam, pedig falusi vagyok 😀 Az út szélén mindenfelé árulnak áfonyát és rókagombát(meg még pár dolgot). Érdemes venni. Én is akartam, csak sajna a szállítással gond lett volna, így ez kimaradt 😦 De vettem helyette sok más szépet 😀 Amúgy elnézve a vett cuccokat a nagy része vagy gasztro dolog lett, vagy ahhoz köthető 😀 Meg még persze egy csomó szuvenír.
Hol is kezdjem? Megpróbálok időrendben menni.
Szeretem a hegyeket, itt pedig akad belőlük bőven. És ez lehetne Magyarország és mégsem az!!! Kiborító!!! Na jó, befejeztem^^ Szóval már útközben is voltak csodálatos hegyek és helyek, pl. a Király-hágó, meg a Tordai hasadék, ami sajna kimaradt a programból, de messziről azért láttuk. Van pár kép, ami kocsiból készült, látszik is rajta, de hát nem lehet miattam megállni minden fűszálnál 😀 Késő délután értünk Kecsetre, egy kis faluba. Olyan bő 400 lakosa van és mindenki magyar, wiki szerint 2 román van, tök mindegy, nekem ez magyar falu. Lepakoltunk, és szinte jött is vacsi, amit Magdi néni sosem apróz el. Persze előtte pálinkázni is kellett. Én nem szeretem a pálinkát, sőt, szinte semmilyen alkoholt nem iszok, néhány kivétellel(a koktélokat szeretem, meg pár édesebb likőrt), de az az 54%-os házi szilvapálinka meglehetősen ütős volt, és akkor még enyhén fogalmaztam. Üres gyomorra…mondanom sem kell, hogy azonnal fejbevágott. Ezt még eljátszottunk azt hiszem a 2-3. napon is, de amikor én nagyon rosszul lettem tőle, Gyöngyvérrel taktikát váltottunk. Addig erősködtünk, amíg “csak” fél, 3/4 pohárral kaptunk, persze először ez sem ment, mert: “nem vagy te fél ember”…köszi 😀 A másik taktika az volt, hogy azt mondtuk, majd vacsi után isszuk meg, és az utolsó pillanatig tényleg nem is hajtottuk le, így nem töltöttek újra. Szóval napi 1 pohárral megúsztuk. Megjegyzem: pálinkát se ittam annyit egész életemben, mint ezalatt az 1 hét alatt 😛 Na mindegy, a vacsi nagyon fini volt, meg utána az összes többi is 🙂 Reggelire mindig kaptunk házilag szárított bodzás-mentás teát, és bőségesen volt étel is. Itt ettem először puliszkát is, ami nekem nagyon bejövős volt. Inkább a sima, mint a juhtúrós, az nekem egy kicsit tömény volt, vagy hogy is mondjam. De amúgy bejött, szóval hoztam is puliszkalisztet. Ha ez elfogy majd jól körül kell néznem itthon, mert vagy rendes lisztet tudok venni, vagy nagyon szemcséset. Amit én meg ott vettem kimérve a boltba, az a 2 között van. Szóval lehet, hogy azt fogom majd csinálni, hogy a darabosat kicsit megdarálom. Tehát bőséges volt a reggeli, a vacsi szintén, ami mindig levesből és másodikból is állt, néha még desszert is volt. Szóval el voltunk látva rendesen. Ésss…mégsem híztam szinte semmit 😀 Egy szónak is száz a vége, a vendéglátással tökéletesen elégedett voltam. Tiszta konyha, tiszta szobák, tiszta fürdő, tiszta, takaros ház, jó házigazdák. Nem is kellett ennél több 🙂 Feri bácsit még römizni is megtanítottuk, így minden este ment a römi-party
Hamarosan folyt. köv. a részletes programmal 🙂 Addig is pár képecske 🙂
Ilyen házakat építenek az egyik román településen. Gondolom nem kell részleteznem, hogy kik 😛 Sokszor csak az alsó szintet lakják, a többi kész sincs. Most komolyan…mi ennek az értelme? Giccsparádé a köbön 😀
Király-hágó: ilyen szénaboglyákat akartam fényképezni egész úton. Persze csak hazafelé sikerült, és akkor sem úgy, ahogy akartam, de azért valamilyen szinten mégis sikerült 😀
Hazafelé a nagy esti-éjszakai zuhé után minden ködbe és párába burkolódzott.
Szép nagy paci volt 😀 Becses nevén Dajka.
A kisfaludi és a kecseti templomtorony. Kisfalud Kecset mellett van, szinte egybeépülve.
Kisfaludi kazettás templom vagy micsoda(a díszített mennyezet miatt). Szép nagy búzakoszorúval. Az összes énekeskönyv ilyen szép hímzéses tokban volt. Jó régi volt itt minden^^
Hölgyeim és Uraim! Most pedig székelykapu összeállításunkat láthatják 😀 (bár mintha többet fényképeztem volna, csak azok lehet, hogy nem a faluban voltak)
A faluban rámtört a fényképezhetnék, amikor nagy-nagy rosszullétemen elmentem sétálni, hogy ne rókázzak be az üres gyomorra megivott pálinkától 😛
Ezek a szépia effektes képek nagyon bejöttek 😀
Volt egy kis zuhé egyik este.
Erről 1-2 videó is:
Tudom, az 1-2 elég sötét, de már igencsak kezdett sötétedni(és sajna a youtube is ront a videó minőségén). A 3. videót pont azért tettem be, mert ott jobban látszódik, bár ott egy picit kevesebb víz van még benne. Ez a meder amúgy ilyen 3-4 m mély lehet és alap esetben ilyen 20 centis vizecske csörgedezik csak benne.
Csodásak a tájképek, szép lehet arra. Tetszenek a kapuk is, erre felé is van pár utánzat.
És a pacis kép a legjobb, még mindig 🙂
Várom a folytatást!
Köszi 🙂 Lesznek még jobbak is 🙂
Tyú de sok szép helyen voltál, várom a beszámoló II-t 🙂
Én Kolozsváron jártam párszor, és útközben láttam gyönyörű tájakat, na meg olyan “kacsalábon forgó” borzalmakat is amiket az etnikumok építenek 🙂 förtelmesek..
Nagyon szeretnék még elmenni és bejárni Erdélyt, gyönyörűnek találom..
Várom a folytatást a beszámolóról 🙂
Ugye, hogy ugye?:D Borzalmasak 😀
Igyekszem minél előbb feltenni a folytatást, a szöveg már kész, csak annnnnnnyira sok kép van, hogy elrettent már az is, ha csak rá gondolok 😀
A kutyát lehet nem érdekli a beszámolód, de engem annál inkább.:)))
Csodaszép helyeken jártál, nagyon-nagyon szépek a képek. Nem győzök betelni velük. Mindet végig néztem, és látom azért a gasztronómiára is szentel pár kattintást. Szívesen megkóstolnám azt a tárcsán sütött húst, biztosan fincsi volt. Már alig várom a következő beszámolódat.:)
Nézd el nekem, ha ostoba kérdésnek tűnik, de nem vagyok ilyenben járatos. Tényleg lehet úgy Erdélybe menni, hogy egy családnál szállsz meg? Hol lehet pontosabban érdeklődni ilyen lehetőségekről?
Gizi: örülök, hogy tetszett, remélem a következő is fog 🙂 Igyekszem vele 🙂
Adri: hát ezek szerint lehet, bár hogy ilyenre hol lehet rákeresni, azt nem tudom. Ők se hirdetik magukat, inkább csak ismerősöket fogadnak, meg ismerősük ismerőseit. Barátomék voltak már náluk, mi ezért mentünk oda, mert régebben ők is egy másik ismerősükkel mentek oda. De ha megtudok valamit, akkor majd megírom.
Csodálatos, a képek önmagukért beszélnek. 🙂
Következő alkalommal, amint lesz rá módom, ki nem hagyom Erdélyt.
Nem tudom jobban kifejezni magam, de annyira megindító nézni a képeket…főleg a Tordai-hasadék, ránéz az ember, és úgy érzi, otthon van…:D
Köszönöm, hogy megosztottad mindezt velünk! *ölel*
Nagyon szívesen, remélem hamarosan te is eljutsz ide. Annyira gyönyörű helyek vannak, csak ajánlani tudom 🙂
Csatlakozom én is, nagyon szép hely. Erdély már évek óta rajta van a listámon, csak partner kéne hozzá, aki velem tartana és elviseli, hogy sokat fényképezem. Bár Aranielhez képest lehet hogy mégsem :DDD
Kajás képek nincsenek?
Én szívesen elmegyek veled, és engem nem is zavarna, ha sokat fényképezel 😀
Kajákról szerintem nem nagyon csináltam képet, útközben sokszor csak bedobtudnk valamit, vacsinhoz meg nem vittem le a gépet a konyhába, csak jegyzeteltem 😀