Puliszka

Ez az első erdélyi recept, amivel jövök. Egy igen egyszerű étel, biztos rengetegen ismeritek, de nem baj, mert lehet, hogy más tájakon másképp készítik. Szóval figyeltem Magdi nénit, hogy készíti, remélem sikerült ellesni a taktikát. Legalább is remélem, mert így utólag elnézve a leírt recepteket igencsak hiányosan írtam le némelyiket. Remélem azért meg tudom majd csinálni. Max. majd már kicsit Aranielesítve lesznek 😀 Próbáltam utánanézni párnak a neten is, de mindenhol másképp volt leírva, úgyhogy azt hiszem tényleg improvizálás lesz a dologból. Vagy lesz néhány drága telefonbeszélgetésem Erdélybe 😀
De most akkor nézzük a puliszkát.

Főleg reggelire fogyasztják, és édesen és sósan is. Feri bácsi kifejezetten szerette, azt mondta minden reggel tudna ilyet enni 🙂 Nekünk is készítettek, azt hiszem háromszor is.
A liszthez lenne még egy-két gondolatom. Én ezt Erdélyben vettem a faluban, a kis boltban kimérve. És nem olyan kukoricaliszt, amiket eddig itthon láttam. Idehaza vagy ilyen nagy szemcsés van, vagy pedig a teljesen por állagú. Na az ami nekem van, a kettő között van. Mivel Magdi néni mindig át szokta szitálni, és szinte semmi nem marad a szitában, elég apró szemcsésnek kell lennie. Ha ez az 1 kg elfogy, akkor majd körülnézek milyenek vannak itthon, és ha csak a nagyszemű van, akkor azt fogom egy kicsit ledarálni, így talán elérem a megfelelő állagot, ami átmegy a szitán, de nem liszt állagú. Amikor mondtam neki, hogy az étteremben is ettem puliszkát, csak az kicsit nagyobb szemű volt, akkor mondta is rá, hogy az biztos a másik fajta volt és az az eresztett puliszka, vagy micsoda, már nem emlékszem pontosan. Szóval abból is meg lehet csinálni, a lényeg, hogy ne a por állagúból legyen.

Hozzávalók 1 főre(édes változat):

5 púpozott evőkanál kukoricaliszt(az előbb leírt állagú)
1-2 csipet só
fél liter víz
ízlés szerint lekvár

A kukoricalisztet átszitáljuk egy pl. újságra. Azért arra, mert én is így tanultam, és így a legkönnyebb a fazékba borítani veszteség nélkül. Közben forraljuk fel a vizet. Ha felforrt, picit sózzuk meg, és öntsük bele a puliszkalisztet. NE KEVERJÜK EL! Hagyjuk a kupacot szépen a víz tetején úszni és főni egy 5-10 percig. Ezalatt az alja meg fog dagadni.  Az 5-10 perc főzés után egy edénybe öntsük le róla kb. a fele vizet, majd a maradékot tegyük vissza főni. Ekkor kézi habverővel keverjük jól el a lisztet a vízzel. Ha túl sűrű, a félretett forró vízből tegyünk bele mindig egy keveset, amíg el nem érjük a megfelelő állagot. Egy ilyen sűrű tejbegríz állagot kell kapnunk. Közben folyamatosan kevergessük. Akkor jó, ha már nem ragad úgy rá a kézi habverőre, könnyen le lehet szedni róla. Ekkor vegyük magunk mellé a megmaradt vizet és egy fa spatulát. Mártsuk a vízbe, és az edény faláról a közepe felé húzogassuk a puliszkát. Sűrűn vizezzük a spatulát, mert ráragad a puliszka. Ha egy csinos kis púpot formáztunk egy picit a tetejét is lelapogathatjuk. Eközben is még dagad majd a “tészta”, és halljuk, ahogy alulról sistereg, de ne ijedjünk meg, így jó. Ha ez megvan, borítsuk ki egy deszkára és vágjuk darabokra. Ezt is vizes késsel, vagy ahogy Erdélyben, a deszkára kötött madzaggal. Tálalhatjuk lekvárral(nekem így ízlett a legjobban), vagy simán köretként, pl. egy szószos étel mellé. Vagy sósan. Arrafelé sokan esznek juhtúrós puliszkát. Ha azt készítik, akkor kevesebb sót tesznek bele, mert a túró eleve kicsit sós. Ilyenkor nem halmozzák púpba vizes spatulával, hanem amikor kikeverték, le is veszik a tűzről. Egy másik tálba rétegezve a túróval beleteszik az összeset és mikróban összemelegítik, hogy a túró megolvadjon.
Nekem a sima lekváros változat jobban ízlett, főleg Magdi néni málnalekvárja…na az valami istenkirály volt(meg az áfonya is fincsi volt)! Azt mondja házi szilvalekvárral a legfinomabb. Olyanom nem volt, csak bolti, de tényleg jó vele 🙂
Szóval akár főételként reggelire(bár én vacsira szoktam csinálni), akár köretként, mindegyik fincsi 🙂 Remélem sikerült megérteni az elkészítési módot, kicsit kacifántosnak tűnhet az elején, de már nekem sem az 🙂 Próbáljátok ki bátran 🙂

Az első az áfonyalekváros, a második pedig szilvalekváros.

Hírdetés